némán lóg le a bús nagyharang,
éjfélig várom, hogy új napot lendül,
de nem mozdul semmi, bent reked a hang.
A tinta sem fogy, nem kopik a tollhegy,
megállt az idő nem szövi terveit,
a kattogó percek vigyázzba állnak,
míg vállamra veszem az életem terheit.
És viszem, ha bírom éjjel és nappal,
vállamra mérte az Úr angyala,
ledobnom bűn, átadnom vétek,
viszem, csak tudnám, merre? Hova?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése