visszarántottak onnan, hogy éljek,
és regényem lapján egy bekezdés szerint;
valamiért most vissza kell térjek.
Elaltatnak majd és leszek egy báb,
lélegző test, egy meleg szobor,
s ha elgondolom, olyan mint most.
Egy illattalan rózsacsokor.
Élnem sem más, így is csak tengődöm,
nem kilincsel rám a szent nyugalom,
a gondok és bajok sok esztendeje
maradtak nálam a kifosztott ugaron.
Talán, ha ismét visszahoznának,
talán a csend már nem lesz sötét,
karomon ragad, mint hű szeretőt,
és ragyogó arccal szeret az év.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése