Szenteste

Sűrűn szórt, szép áldások között
Köszönt be ránk a csodás Szenteste,
Megérkezik az Isten-egyszülött,
Fűszereit a lelkünkre festve.
Jó kívánságtól hangos a szoba,
Olyan a ház, mint mennyei csarnok,
Boldog a csend mi elébünk szalad,
Könnyű a lét, mi eddig volt zsarnok.
Ünneplő lelkünk fénnyel öntözött,
Éber est mutat csóvás csillagot
Keressem meg az istállók között,
Ahol Isten emberré válhatott.
Karomra véve dalt dúdolgatok,
Felfigyel rám az ártatlan Szentem,
Megértem én e pillantás alól,
Nem én tartom, Ő tart meg engem.