Élve vagy ölve

Megcéloz Ámor,
a fájdalom bátor,
a behatolt nyíltól édes könnyek folynak,
s nem hiszed el e rózsaszín ködnek,
felszáll,
és gyötör a settenkedő
derűt lopó, közömbös holnap.

Lebegsz, mint puha sziromba bújva
tavasszal élő kicsordult illat,
virágot bont száz szűz liliomszál,
ámulatodban megbódult lény vagy.

S a nyíl, mely testedben boldogan feszült,
váratlan kitépve,
elereszt,
mielőtt újabb csodákat levedz
szíved a dobogó hatalom,
mert üres a céllövő övén a tegez.
Őrjít, szétmar az ölelő fájdalom,
új prédát lesve részekre szakít,
céloz és lő, Ámorral támad,
süket a fül,
a káprázat vakít.