Könnyedén

megyek veled szemben élet
lehetsz komor vagy vidám
nem cserélem senkivel sem
ami vár a domb után
megfordítom volt utamat
átlépek a körömön
sérelmeim elfedezve
felfokozom örömöm
buzgón virrad hajnalonta
piros arccal éjre nap
felesleges felsorolni
mi az ami kimaradt
elhagyva a tétova tó
kihalt medrén vigyázok
ingadozó csónakjából
az életnek kiszállok
inkább lépek száraz porba
járok zörgő kavicson
szívem húrját lehangolni
senkinek én nem hagyom
bár ha élő szerenádot
játszana a zongorán
gyertyafényként mosolyogna
egy arc a tükör foncsorán