Betűvetés hajtás nélkül

Élveztem, hogy megadatott
a szép írás gyakorlása,
de minek, ha szavam mit sem ér,
s az olvasó némán fütyül rája.
Megfogannak a gondolatok,
de nem csak úgy, légből kapva,
ok-okozat összefüggés
a leírt szöveg létalapja.
Leginkább magam együgyű
sorsa szülte a sorokat,
nem túlzok, sőt eltompítva
rovok le mondatokat.
Kitárni mindent nem merek
csimpaszkodva nyakakba,
egy vagyok ezer meg ezer közül
elvegyülve rím-oldatba.
Megadatott e gyötrő átok,
s agyam pihenni képtelen,
töri magát minduntalan
versen és a képleten.
Elvetettem hajnalonta
mi éjszaka kinőhet,
gondolatom között járva
koptattam a cipőmet.
Termékenynek tartottak
ezerarcú világban,
én meg kisírtam magam
értelmetlen írásban.
Egyoldalún, gyötrő sorok
között léptem botolva,
ahelyett, hogy színes tollért
mentem volna a boltba.
Kezem mohón árulkodik,
mit összehord siralmas,
szivárványból hozok pirost,
hogy ne legyen unalmas.
Nyilván nem voltam nyilvánvaló
sem rímben, sem prózában,
keresnem kell jó szavakat
az értelmező szótárban.