Égi fényben titok tárul...

Égi fényben titok tárul,
ha akarod, ha nem

egy szempár rajtad pihen,
ha nem hívod is keres,
életedért kezes,
kopog, ha nyugtalan

szívednek búja van.

Látja, ha csak megszokás
a karácsonyi ragyogás.
Csilingelő harangmámor
képmutatás a javából,
ezüst fenyőn fényesség,
ködös szemmel sír az ég.

Bent síket csend,
temetés,

kulcsra zárás,

remegés.

Csillagszóró,
az erekben
szikrákat vet az ideg,
s elterülve bent reked,
békességed nem leled,
szorítva a torkodat
szól a zene,
dal fakad,
(az utcákon könny fakad,)
mennyből angyal noszogat.

(Szalmaangyal törött díszben
tükröződik, szomorú,
van hol nincsen
ennyi sem,
enni sem,
csodaváró szemek fényén
reményből a koszorú.)

Halk kopogás,
tompa falak,
érkezés a zene alatt,
ajtóretesz mozdulatlan,
a lelkeden ólompaplan,
angyalarcú látogatód
pironkodva elhalad.