Csendes éji látomás

A csendes éj tán csendesebb lesz,
az istálló még elhagyatott,
felhők mögé rejtekezve
a tétova fényű csillagok.

Bentről nézve sejtelmesen
lebeg a sötét ég haja,
beburkolva rejtelmekbe
a csodát szülő éjszaka.

Mi lesz, ha most nem jön el
a betlehemi csillagfény,
ha elúszik a felhők hátán
az angyal, s vele a kék remény?

És mi lett volna, ha csendjét féltő
istállónk mélye telve van,
Mária szunnyadó Gyermekéről
nem tudjuk miféle terve van?

Majd hírt visz a  három király nép,
hogy kirekesztve megfagyott,
a Gyermek kit a szerelmes Ég
az ember kedvére adott.

Nekünk, rongyos szívvel élő
pásztoroknak pusztában,
kiknek a föld keményfát hajt
a szilaj élet bugyrában.

Gyenge kezünk, hogy faragna
kőből puha napokat,
hit nélkül szőtt takarónkkal,
hogy takarnánk be bajokat?

De volt nyitott szív,
kitárt ajtó,
szalmafekhely,
párás alom,
állatsereg,
és van csendes éj,
s van az éjben nyugalom.