Hitem osztva

Erőszakosan visszajár a  tél,
vagy el sem ment csak úgy tett,
mintha menne,
az éjszaka jött, mint egy fehér medve,
a kedvem kopik, mint a törlő rongy,
ha bemártom halkan súgja, hogy
hallgatni kell a fehér Éggel,
sötétből a hitem osztva széjjel.

Az Éjjel Nagyasszony angyalokat kéret
betölteni Sötét birodalmát,
kit választ magához futkosó cselédnek
tenyerén vinni fénylő bizodalmát?
Magára fekete selyemből vesz fel leplet.
Nagypéntek színűt. Sovány rét az ég.
A félelem tallérja rég siralmat ellett.
Lent csend van, fentebb még csendebb,
egy fakereszt reccsent a Golgota hegyén.
Egy lélek visszanéz szánón a testére,
átsuhan fénynek a világon,
egy sóhaj szállt remegőn az Égbe,
mivé tettek Mesterem, Királyom?,
Tapogom ösvényed, míg meg nem találom.