a füstté vált idő idehozott,
bocsánat, hogy rendületlen
magamból csendet adakozok.
Megírtam már a fél életem
a másik felében vakon jártam,
elfutott messze a félelem,
hogy veletek osszam meg a tálam,
és majszoljuk a tapasztalást,
felfedtem létét a taposóknak.
A vers lelke meleg mint a palást
megtartom jóízű takarónak.
Tükörbe nézek:- ki tart meg engem?
bocsánatot, hogy megszülettem
a füstté vált idő ártatlanul
utadra terelt váratlanul.
Ellenem perelhetsz gyáván,
izzíts fel alattam tüzet!
Égess a közönyös máglyán,
mint szavaktól fertőzött szüzet...
Drága Szaffy, - ...sokat adtál, sokunknak Magadból!
VálaszTörlésA gyönyörű gondolataidból, a tiszta szép lelkedből, az emberségedből. Ezért születtél, ez a földi feladatod, - ne kérj bocsánatot érte!
Üresebb lenne a világ a Te költészeted és a Te emberséged nélkül!
Köszönjük, hogy vagy!...
Szeretettel ölellek: Márta
Drága Márta! Adni csak az tud, aki kap, és én kaptam Tőled is sok-sok emberséget, ami magába foglalja teljes életünk.
VálaszTörlésSzeretettel köszönöm, Éva