mély és sötét a kocsonyás meder,
ebből a zagyvás, bús hordalékból
sárt cipelt eléd a döcögő veder.
Kerüld el messze, s úgy rakd a lábad,
hogy ütemet koppanjon a széles út,
más vízre szokjál, édesre, hűsre,
békáknak hagyd az iszap szagút.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése