Az ellenállásra képtelenül
csorran le könnye a vén faeresznek,
ami még tegnap oly szemtelenül
tőrként díszelgett veréb seregnek,
cseppekké válik a fal alatt álló
veder alján a kóbor ebeknek.
Elcsordogáló, könnyű, látszat élet,
szökik a csoda a falak mögül,
mikor a balsors beüt egy léket,
a tétleneken már nem könyörül,
és kizökkenti a bent ücsörgőket,
sárt növesztve a vágyak körül.
Szivaccsal bélelt a hintaágy,
a kényelem lakott a párnák között,
finomra őrölt percek gurulnak
s az idő cselédje a megkötözött
ki selyem titkokat kergetve aludt,
hozzá a kín csendben beköltözött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése