hűvös mint az éj
mikor a karjába
felkapott a szél
a gyertyaláng fénye
behúzta nyakát
aggasztó csend suhant
a szobánkon át
a falon lobbanó
árnyék táncok dúltak
szenvedélyesen
összesimultak
úgy láttam örök
szerelemben éltek
az árnyék s a gyertyából
lobogó kis fények
szemem nem csalt
így őrzöm belül
hamvasan néz rám
a szürke tükör
hiába titkolnád
rejtett jelenléted
hűvösödről már
megismernélek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése