leterítve a szerelmek,
zsebkendőd rongyos,
kifacsart csutak,
a madarak magukhoz emeltek.
Fehérbe öltözve
vagy világoskékbe
a felhőkön ülsz és mosolyogsz.
Ívet fut föléd a hét színű ég,
egy a tiéd,
körötted gomolyog.
A Hold ölel örök karjával mellére,
elfújt a szél, mint boldog pihét,
szabad lettél a csendet keresgélve,
és befogadott egy másik vidék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése