A felelősség

Mindenkiben felmerül egyszer a kérdés. Miért születtem?
Nagyon ritkán fordul elő, ha az ember már élete kezdetén rátalál ara az útra, ami ennek a kérdésnek a válaszát megadja.
Én még mai napig sem látom tisztán, mi végre vagyok a Földön. A választ keresem.
Elindultam, és, ha már ráléptem az útra, akkor végig is kell mennem rajta. Néha egyszerű, szinte gurulok, néha annyi göröngy kerül a lábam alá, hogy legszívesebben feladnám. Mint ma is.
Már este van, mire el tudom magamban oszlatni a kételyeket, amik egész nap gyötörnek.
Eszembe jut, a felelősség.
Egyszerű szó. Nem túl gyakran használjuk. Nem azért, mert nem szép a tartalma, hanem talán azért, mert ennek egyértelműnek kellene lennie emberi mivoltunkat tekintve.
Visszaemlékszem a diák évekre mikor felelősnek választottak bennünket. Fontos megbízatást kaptunk.
Osztálybizalmi, nótafa, bélyegfelelős, szertáros, stb. Követelményeket állítottak elénk.
Az állatvilágra nem jellemző ez a fogalom, ott az ösztön ami ennek megfelel, ez az emberek privilégiuma.
A nevelés során szerezett tapasztalatok, megbízatások előfutárai lettek annak, mennyire tudjuk ezt a fogalmat saját életünkben hasznosítani, egyáltalán elfogadni. Megértettük - e, hogy ezzel tartozunk egyrészt a környezetünk, családunk felé, másrészt a világ felé.
A legfontosabb a szűkebb, a környezet felé irányuló felelősség.
Nem történnek véletlen dolgok a világban, benne velünk. Minden apró elhatározás nagy hangsúlyt kap, mert befolyásol másokat. Nem egyedül élünk, mint Robinson, társas lények vagyunk.
Minden tettünkért felelősséggel tartozunk. Az egyszerű szavaktól megkezdve, a legnagyobb eget rengető elhatározásokig, az érzelmektől, az anyagiakig.
Születtünk, felvállaltak bennünket, akartak. Az évek során, ahogy kezdtünk öntudatra ébredni, éreznünk kellett, hogy tanítanak, nevelnek, alakítanak bennünket. Egyrészt tudatosan, másrészt spontán. A spontán alkalmakban mutatja meg az ember azt a lehetőséget, amikor a viselkedésünket úgy alakíthatjuk, hogy azt, ha valaki mércének tekinti, fel merjük vállalni, igen ezt tőlem tanulta.
Felelősséggel élni, akkor is, ha azt hisszük senki nem lát. Mert lehet nem lát, de következménye az biztosan lesz minden tettünknek, vagy nem tettünknek.
Nincs arra szükség, hogy részletekbe bocsátkozzam, példákat hozzak fel saját életemből. Gondolkodni ezen a csöppet sem mellőzendő kérdésen elég ennyi is.
Felelősséggel élni, csupán annyit jelent, szeretettel élni, és hinni abban, hogy célunk van. Mi alakítjuk az életünket, de nyomokat hagyva magunk után a másokét is befolyásoljuk. Így m vagy úgy, de a nyomok ott vannak. Választani lehet melyikbe lépünk.