Csendes percek

emlékezés

Csendes vagy bennem kis ember
szemeden fátyol lebeg,
zajos jelenből érkeztél
koponyád mögött múltad lelt helyet.
Nyugodt vagy, kimért, kegyes,
mélyről jött érzésből főztél
magadnak emlékből levest...
-táplálót, ízletest.
Ilyet főzni, csak anyád tudott,
ő látta annyiszor, mily ráncos homlokod,
ő dorgált meg érte, ha nem volt étvágyad,
anyád szavára nyitottad ki szádat,
beszéde templomi igével felért...
Így lett minálunk minden nap vasárnap.
Megáldom érte, édes jó anyámat.