Nagy utazás

Utazás.
Gyakran hallunk, olvasunk arról, hogy életünk egy nagy utazás, és ezzel mindenki egyet is ért, de vajon hányan teszünk azért, hogy ez az utazás kényelmes, örömteli, és egyszerű legyen.
A jegyet megváltották szüleink, és kiskorúságunk miatt egy darabig elkísértek bennünket. Minden szülő az első osztályra vált jegyet, az ablak mellé, hogy a kilátás szép legyen.
Megmutatják a hegyeket, a völgyeket, a síkságot, a lejtőket. felhívják figyelmünket valamennyi jelenség előnyére, hátrányára. Együtt élvezhetjük a megismerés minden percét, amikor egyszer úgy érzik eleget tudunk. Elengedik a kezünket, és elindulásra késztetnek bennünket.

Az önálló lépéseket megtenni eleinte nehéz, de ahogy szilárd talajra érünk, egyre biztonságosabban haladunk tovább.Előttünk keresztutak. Miután megtanultunk járni, látni, magunk fogjuk eldönteni melyik út a számunkra legideálisabb.Honnan tudjuk előre merre kell elindulni?

Mindig arra, ahol lehetőségünk van tanulni. Meg kell ismernünk a munka szépségét, a játék örömét, és ott a helyünk, ahol gyakorolni lehet a szeretet egyedülálló lehetőségét. Ahol emberek várnak, és kicsinységed ellenére is adni tudsz valami fontosat. Jó példát, egy kedves szót, segítő kezet. Biztos vagyok benne, hogy más utadba kerülő emberek visszaadják neked ezeket, és Te, mint egy jó bank, kamatoztatod a kapottakat, hogy osztani tudj tovább.




Ha elmegyek...  (nem viszek magammal csomagot)

Ha elmegyek, mert elmegyek egyszer
nem viszek magammal csomagot,
lelkemre ülnek becéző szavak,
szívembe marnak sóhajok.

Bakancsba dugom keskeny lábam
törje fel vastagon szeges kérge,
tele a papír kész van a lecke,
megvan már írva életem regénye.

Mezítláb jöttem a világra,
ölembe rejtette csillagát,
szelíden néztem száz csodára
gazdagon megyek tovább.

Nagy nyugalomban nézem fészkem,
szavakba oltott aranyát,
sóval hintem be földi részem,
elmegyek egyszer, s nincs tovább.
(nyugodtan percel már az óra, írhatsz, ha akarsz a margóra)