alig hallom őket
ébresztik a bennem nyugvó
lélekkereplőket
hegyezem fülem
néma vagyok míg
elérnek a mondatok
csak igazat szabad
elmondanom
kicsi pont vagyok
a mindenségben
így hát nem hazudhatok
*
távoliak a hangok
alig hallom őket
altatják bennem a hangos
lélekkereplőket
befogom fülem
fáj ez a csend
némaságom küzdelem
az elhallgatott mondatokkal
lelkem falát söprés helyett
sűrűn tele tűzdelem
mint rajzszöggel a rajzlapot
hol ujjam hegyét tördelem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése