Talán a fák némaság leple alatt
a fájdalom kérgük görcsébe fagyott,
komoran tűrik, hogy azt hidd el róluk
a halott földben a kerted halott.
Pedig csak várnak, és azt kérdezik
égre feltartott ágaikkal,
miért szebb az emberi szemnek
a hóesés, mint egy nyári zivar?
Holott a hóban zsarnok csend ül,
a zivarba az Ég is belezendül,
és hangversenyt gördül a Fent,
gyökereik meg dőzsölnek lent.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése