Nézem az órát, kattog a jelen,
múltba ugranak önként a percek,
s egy pislogás alatt gyertyaszálamon
gyöngy fakad fel, a kanóc rá serceg.
A halovány láng fehéren ring,
árnyékban alszik a kopott szoba,
elcsitult benne valahány emlék,
elhalni látszik a csodák kora.
Az álmatlan éjek is felsorakoztak,
remegve állnak míg szavaz a Szent-szék,
múljon el végre mi hasztalanul
az álom elé állt, mint hívatlan vendég.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése