Derengő hajnal nyisd rá a szemed,
küszöbén torpanj meg rohanó reggel,
lassan bomolj ki kék selyem ég,
szél a bokorban lengedezz csendesen.
Lábujjhegyen állva valaki kinéz,
szorgos kezét a szeme elé tartva
gondolkodik, tán a lelkét hangolja,
míg tolla elrejtőzik a tintatartóban.
Ő, az asszony levelet fog írni.
Messzi távolba készül a levél,
s ujjai között forgatva tollát
a lap szélre húz kanyargós szegélyt.
Míg ír, a szíve lobot ver, zakatol,
a levélnek mielőbb a végére kell érni,
titokban ír, titokkal fűszerez,
reménytelen dolog választ remélni.
S amíg a gyöngybetűk elé potyognak,
rádöbben sorsa egy drámával felér,
a címzett szívében megszületett énje
más, mint akiről szól majd e levél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése