Ó, ha egyszer sok időm lesz,
s mélán élek, mint a gomba,
válogatott verseimet
felrakom egy nagy halomba.
Átbetűzöm minden soruk,
majd egy gyufaszállal
lángot dobok, s olajból is
csorgatok egy nagy kanállal.
Rálépek a pernyésedő
korommá vált gyűrt papírra,
felpiszkálom szaga szálljon
mint a csend a gyermek sírra.
Oda is, hol nem fértem az asztal mellé,
átszivárogva a résen füstöm nem fél.
Tömjén illat szálljon ahol megfordultam,
s álljon majd a levegőben: igaz voltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése