2013. január 17., csütörtök

A vers

Szó után szünet döcög, szalad,
mint kerék gurul,...megakad,
lüktet a vers, e kedves játék, 
csapong a lélek, örök marad.

Szabad percek szülnek, vajúdnak,
teremtenek, anyagot gyúrnak,
s elvetéltetnek még mielőtt
egy-egy arcra rásavanyúlnak. 

Néha tükör, máskor ablak,
növendék csikóknak abrak,
aranyszabály, hogy tengelye
maradjon benne színigaznak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése