Színparádé

Keresem okát a születésnek,
rongyaim között kutatom
nem csillog, nem cseng,
mint kiformált ércek,
átok a létem?
Jutalom?

Csak vagyok e világ poros zugában,
sodor a szél,
éget a Nap,
elillanok az emlékek közül,
mint mosott kezekről omlik a hab.

De vagyok, ezt tagadni nem lehet,
átölel, repít a képzelet,
s akár a Hold vigad kis csillagjain,
parádéznak, tombolnak bennem
élni kívánó visszhangjaim.

Amit elém kavar a szél,
vagy csak csendesen megsimogat,
hajtást hoz, érik, teremni kezd,
akár a földbe szórt
búzamag.

Társaim ők, és akár szépek,
akár riasztók,
mind enyémek,
kedvesek, mint szép gyermekeim,
nekem teremnek színeket hagyva,
feketét, tarkát összekavarva
életem üres lapjain.