Jeles napok

A napok jelzik: megrövidültek,
jönnek-mennek szorgosan,
az idő akár csaholó eb
farkát kergetve elrohan.
Kifárad, szunnyad, mint széken a ruha,
ráncai közé rejtelmek bújnak,
a tervek sürgetett tettei puha
feledésből homályba hullnak.
Egyik-másik holnapra marad,
ha van idő mit nem vesz el más,
sajog bennem valami üszkös
fekete füstös lemaradás.
Ma is fonákul időzítettem,
bekerít a sok vállalás,
rohanón kattogó kegyetlen percek
bizonyítják ez öncsalás.
Kimérnek minden mozdulatot,
remegő kezemből fogy a varázs,
a napok rövidek az éjek kurták,
talpam alatt kihűlt a parázs.
Elmúlt egy részem, tört az egészem,
csak füstölög e vallomás,
valaha tüzes dimenziót éltem
mi innen nézve csak látomás...