magasra ívelnek vágyaid,
magasra, hogy kezdhessed megint
helyreigazítani szárnyaid.
Tollaid kuszák, fogynak megtépték,
a vitorla toll csapzottan lóg,
visszaillesztve sem lehet már olyan,
mint amilyen még egy éve volt.
Füst és korom száll a téli légben
fehérségedet szürkére festve,
különös álmaid nyújtóznak feléd
elérnéd tán, de szalad az este.
Befed és sötéten baljósan korhol:
maradj magadnak, mire vágysz még,
megkaptad sorsod, vigyed míg lehet,
sekély folyódon apad a lét.
Miért vinnél álnok földi terhet,
megrakott erszényt, ha van búzamag?
Választanád-e a csörgő zsákot,
ha ettől a szíved keményre fagy?
Sok kert van itt parlagon hagyva
a pénzmag csak rozsdál, ha éri a víz,
a búza kihajt és jó talajt fogva
tovább viszi a mennyei hírt.
Isten vágya, hogy közöttünk lépdelj,
ha gazt látsz hajolj és megroggyant térddel
tisztíts, szánts, vess és arass!
Neki és magadnak serényen dolgozz
ne kísértsen meg fáradt panasz.
December 11-re.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése