Harmadik vasárnap

Advent van, három láng lobog,
lépések neszét figyelem,
a csendet őrzöm míg olajat gyűjtök:
fent leszek azon az éjjelen.
Lámpásomból nem fogyhat el,
elmenni másikért nem lehet,
s addig míg ránk omlik a csendes éj
megtisztítom a szívemet.
Jászolod elé méltatlan volna
bűnből szőtt szőnyeget terítenem,
fekete vásznat ajándékozva
foltot ejtenék szép terveden.
Elfeledem a világ zaját,
angyali hangokat keresek,
tiszta és csengő dallamra vágyom,
s tündököljön a szeretet.