Vendég a kertembe ritkán látogat,
hiányoltam derék, mély lábnyomokat,ágyásaim közt meg nem értés tördel,
s, ha virág nő, vadul harcol meg a földdel.
Már nem kell, hogy bárki szemet vessen rája,
szép ez a kert így is, és virul szarkalábja
kéken, derűsen, olyan, mint a béke,
szabadon ring bele napfénybe és szélbe.
Küzd a viharok támadása ellen,
egyetlen egyként, mint nappallal a szellem,
irtó szándékuk, ha reá irányulna,
kertemre, mintha kék szín eső hullna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése