A vagány

Mint gyerek, ki éppen járni kezd
bútorok közt botorkál négykézláb,
vigyáztak, vezettek meleg kezek,
mert kitapintottam egy ideát.

Aztán már egy-két lépést tettem
kapaszkodtam a vigyázó szóba,
ujjongtak, féltek,csak el ne essem,
pezsgett a vérem, akár a szóda.

Szaladtam, mikor észrevettem,
önálló lépés hagyja el lábam
a kezeket lassan eleresztettem,
gyönyörködhessem az ideámban.

Most öreg, sebes kínok adattak,
megnehezedtek a cikázó léptek,
szemek, kezek jól elmaradtak,
elszíneződtek a selyemfények.

Az idea még mindig andalít,
magával ragadt a vén vagány,
a fájdalom öléből kiszakít,
ha lábam elé hull a magány