Kegyelem

Lecsendesült sok haldokló,
reménytelen gondolat,
kezedben van, Uram sorsom,
Reád bíztam magamat.
Eddig mit kértem számba vetted,
most válogass, mindent meg ne adj!
Csak még egyet, Istenem.
Gyermekim soha el ne hagyd!

Én nem tudom a jövő titkát,
senkitől meg nem kérdezem,
csak Rád maradtam, sok baj között,
Feléd szállt mély lélegzetem,
most aggódást hallasz sóhajomból,
nézd el nekem, anya vagyok,
gyermeket adtál, tán nem érdemeltem,
magamban értük rendet rakok.

Veled álltam konok idők
kimért keresztje alatt,
erőt adtál vállaimnak,
hát indulok, míg Te ezalatt
rájuk figyelj, s áldjad őket,
vigasztalással, hogy a jó győzhet,
és keressék a kezedet,
legyen család, munka, kenyér.
Csak tartsd föléjük tenyered,

Add a mindennapit, Uram,
s futom tovább keskeny utam,
ha felszáll utánam sárga por,
betakarom kis lábuk nyomát,
tudják: - ott vagyok valahol.