Rendmánia

Testemben élő siralom ház
épült fel kapott kudarc kőből,
ölre mennek az indulatok
hadakoznak, mi marad végül.

Tárgyak, ékszerek
végül az emlékek
elvegyítve sárral, porral,
összetapadva kiáltoznak.
Várok egy locsoló hígítóval.

A hígítóm betűkké váló tinta,
kiöntöm rájuk oldódjanak,
agyam zugából, szobám sarkából,
ami már nem kell, kotródjanak!

Üres álmokat ringató ágyak,
öblösen tátongó kofferek,
ruhák, rongyok, cipők, dobozok,
megigéztek, mint szent totemek.

Rendet vezénylek előbb csak kint,
lejtősre váltom a visító sínt,
rendezek bent is, kigyúlt a villany,
suta fejemben táncoló kín van,
rendmániámban csendem segít.

Hiába érzések, ócska lomok,
a sepregetésben vagyok konok,
felkavart porban felmosóm csobban,
úr vagyok végre a lebontott romban,
glóriám felrakva takarítok.