Szórakosgató

Fojtott tűzként füstölög
a szó, a gondolat,
éleszteni nincs időm,
küszködnék véle csak.
A jelenhez dörzsölve
szikrázó botom,
ki voltam én?- kérdezem.
Már magam sem tudom.

Napszámosnak daloló éles kaszaél,
ki susogva a szélben fűszálról mesél?
vagy talán egy szeg, mit korhadó kereszt
ereibe szorított? Ki értheti ezt?

Utolsó ítélettől elcsendesedő, 

a reménység tenyerén elevenedő, 

s egy újabb forgószél 

kegyelemből jön felém, 

felkap, és ha leesem 

már nem nyöszörgöm én.

Hirtelen halállal rögtön elmegyek,
hátra hagyom itt az emlékkönyvemet,
voltam én a sok között szórakosgató,
ha nem unalmas, hiszem azt, szórakoztató.