Gyász

Ha apák halnak zúgnak kertek,
összeborulva zokog a szél,
ha anyák halnak hullik a kertnek
lilioma, és szürkül a fény.

Ha apák halnak, árván maradva
rozsdál az erő gazdátlanul,
ha anyák halnak fekete sarat
törölget rólunk a csend-takaró.

Ha apák halnak szerény a kenyér,
morzsákra apad napról napra,
ha anyák halnak éhes a tenyér,
vágyna egy édes, halk vigaszra.

Ha apák halnak vörösre évült
szerszámok maradnak restek,
ha anyák halnak, értetlenül
miértből fonunk magunkra estet.