Mi Atyánk

Csak halkan kérlek, Istenem, beszélni fogok most Veled,
miért, hogy egünk feketén fest a képmutató világ felett?
Mi Atyánk, figyelsz? Fent a mennyben ülve,
fordítsd le bús tekinteted, néped szól Hozzád fényedbe gyűlve.
Nevedet buzgón szenteltetve várjuk a törékeny holnapot,
de áldatassék a felelet, mit e nép Tőled az imákért kapott.
Akaratodnak meghajolva, karodba karolva kérünk,
a mindennapi kenyerünk miatt engedd meg soha ne féljünk.
Vétkeinkről ne emlékezz meg, elég ha álmunkat viharként bántja,
és imádtassék akaratod, lelkünknek Neved lakatja, zárja.
Tiéd a világ, a hatalom, gyermek szívekhez kulcsot adunk,
dicsőség érte, Istenem, hogy szegényen is, de Veled vagyunk.
Ha fülednek fáj a keserű panasz, s ha Nevedet botolva bántjuk,
ne halld meg Uram, az embernek szól, s Téged okolva a sárba rántunk.
Bocsásd meg vétkünk, hogy nem mindig tudunk imát lehelni a homlokodra,
mi Atyánk, Isten a Te neved, életünk örökre birtokolja.