Borús őszidő

Borús ősz kint, ború belül,
tücsköm a kertben nem hegedül,
átfagyott fekete liha kabátja,
dermedten lóg a vonóval lába,
lukba szorítva nem válaszol,
a szél dala tudja nem neki szól.
Hangja volt a rám csorgó béke,
omlott a nyári búzakékbe,
mint sárga aranyló kankalin
rikított csendem ormain,
most meg a világ tőle néma,
és fekete lett illatos szirma
virágaimnak,
csak állnak fáznak,
halálát súgva a táncoló nyárnak.
Ködből bújva felzokog,
billeg a krizantém feje,
sebeket mos az őszi eső,
elment az év teltebb fele,
sántít a másik,
botlik és esik...
elnémult kint a tücsökzene.