Kétségbeesve bújt el a csend,
a ricsaj nevetett rajta,
amikor baljós hirtelen
akkora szájjal, mint a pajta
becsörtetett izgága módon
gyáván, de semmit sem szólva.
Percekre hullva hallgatott el
a fal mellett, mint az utolsó óra.
Remélem érti, nem kell senkinek
ócska trükkjeit ismerik,
tudják már rég milyen fajta,
jeleit naponta cipelik.
Csak felcsigáz,
csak úgy tesz,
és mintha,
s azt hiszi a mintha mintára
bárkinek valaha szüksége volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése