2012. december 29., szombat

Ki nem bujkál


Az egyetlen Vagy ki nem bujkál előlem
köszönöm ezt Uram, ezért vagy előnyben
másokkal szemben, kik ilyen-olyan érvvel
elmennek mellettem ragyogó hírnévvel.

Tudtommal én szégyent senkire nem hoztam,
talán sokat adtam elhamarkodottan,
könnyezve állok, mint szürke gyertya viasz,
pedig színes voltam, mint ősszel a piac.

Elfogyott a kincsem arany színű halma,
virágzó életem törik, mint a szalma,
kezeim közül a kincseim kiesnek,
elérem rólam tán tudomást sem vesznek.

Tisztelet jár Neked Uram, örök hála,
amíg el nem szakad sorsom selyemszála,
az egyetlenem Vagy ki kérsz még belőlem,
viszonzásul viszel, vagy itt jársz előttem. 

4 megjegyzés:

  1. Nem csak Ő figyel Rád odafentről
    mi is felnézünk Rád, a hideg földről.
    Ha méltatlanul, mellőzés érzését keltve
    nem figyeltünk mégsem..
    tán lelkünk terhelve.
    Nem mindig van úgy, ahogy hiszed...
    bár, hála az Úrnak, ahogy dolgod Te is teszed!
    Ha mindenkinek adnál, ki kér Belőled
    gyermekeid többet, nem hallanának Felőled...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tudom, sejtettem...nem is azért, csak hát na...ölellek

      Törlés
  2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  3. Sokan érzünk hasonlóan, de aztán kisüt a Nap. Mert az élet mégis szép!!! Ölellek...

    VálaszTörlés