Csukott ajtód előtt - Sebestyén Lászlónak

Csend volt bent, csak perceid suhantak,
észrevétlen siklottak mindig egy fokot
előre s még előbbre lökve, mint kit hajtanak
létedbe zárt nyugtalan robotok.
Nekünk kint tudatlan várni kellett,
fülelni, hallunk-e bentről lépteket,
de aki jött, oly halkan járt,
mint ritmusok közé elrendelt szünetek.
Csókot adott, csalóka csókot,
csókját kívántad, elvetted könnyen,
vég-lélegzésed titka sejtelmes,
szem-lecsukva vártad, mint aki szerelmes,
s elúsztatott lila fényködben.
Egy test maradt itt erőtlen, törten,
arcodnak mása szemünkbe égett,
csillagok várnak, álmok vezetnek,
voltál és leszel áradó csöndben,
s akár egy vászonra kivetít újra,
mint élőt idéz fel bennünk a képzet.
Nem maradt karodban hős ölelés,
kezed sem inthetett utolsó búcsút,
örök fényt látott csukott szemed,
Kedves Barátom, Isten Veled...
Ajtód bezárult s Nálad van kulcsod.