Csak egy pillanat...

Csak egy pillanat lankadás elég,
támad a gonosz, tüzet rak beléd,
piszkálja kormos botjával: égjél,
jövőd képére reszketve nézzél,
érezd magad vagy, semmi támasz,
sötét van benned, fényt nem láthatsz,
szítja a lángot körbe táncol,
zaklatod lelked, ő falat sáncol,
dobot ver, vagy inkább vas fazekat,
dobhártyád lüktetve beleszakad,
mondja, csak mondja: nincs kiút,
készíti benned a háborút,
csak rés kell, egy apró repedés,
behatol, s nincs többé nevetés,
sírás és zavar van, káoszok,
kiüresedett sikátorok,
átfesti lelked tájait,
falhoz csapódnak vágyaid,
kínoz és suttog: légy enyém
s formálna már a tűz hevén...

De távolról csendes saru csosszan,
halk hívás hallik, szíved dobban,
kezet találsz, benne az erő,
hited a mélyről győzve tör elő.