jön utánam amíg legyőz
még mindig ellenállok
futok mint a gyáva őz
míg bokrot nem találok
lapulok levelek között
felettem kucsmagomba
sünként meggömbölyödök
e tüskés oltalomba
csak lenni kéne céltalan
betűk szavak nélkül
verstelen hajléktalan
senkik között ékül
menekülök a semmibe
tágas tér vár nyitott kapuk
maradjunk bölcsen ennyibe'
míg rám csukódik ajtajuk
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése