imák azok, csendes imák,
szívemből felbuggyanók,
öntöznek bennem egy melódiát,
gyenge lelkem mélyén nyíló
zene a csend, átölel,
szememre rak kis takarót,
ne láthassam a cél közel.
S visz, hol nem volt ingatag
az indulás, az érkezés,
hosszú tisztású éjszakán
megtermett a pihenés,
a kínokat nem ismertem,
most pirosra festik a reggeleket,
mégis kérlek, Istenem,
készíts még nekem ily éveket!
Pirkad már, a reggel dobja napnak sugarát,
VálaszTörléspirosra festett, mámoros, hideg hajnalát.
A cél, a gondolat, mi hajtja akaratunkat.
De nem feledjük honnan jöttünk,
Barátokkal örömködtünk...
Messze már az éj, közel a nappal,
derült égből lecsap kedvünk,
mint a sötétre a nappal.
A csend néha jó,
még ha időnként fáj is,
nemtörődöm agyunk ilyenkor
olyan, mint egy kalamáris.
Mártsuk meg hát szívünk benne,
sóhajtsunk egy nagyot!
Jó reggelt Világ, jó napot!