Mint az árnyék rád tapadtam,
követtelek hajthatatlan,
nap sütött ránk, véled léptem,
senkivel én nem cseréltem.
Elbújt a nap, nem visz senki,
fény nélkül az árnyék semmi,
vagyok, holott nem vagyok,
elmúltam mielőtt meghalok.
JÓZSEF ATTILA: (CSAK AZ OLVASSA...) Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret, mivel a semmiben hajóz s hogy mi lesz, tudja, mint a jós, mert álmaiban megjelent emberi formában a csend s szivében néha elidőz a tigris meg a szelid őz. 1937. máj. - jún.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése