Régi nóta

Ablakom tárva állt,
vártalak,
mint napsütést bolyongó
árnyalak,
szél hozott el,
felkavart mindent,
titkaim rád szálltak,
magaddal vitted,
lukakat hagytál, te kósza szél,
körém gyűlt millió őszi levél,
zizegett, zörgött, megfagyott,
hideg van bent,
s ki elhagyott,
valahol távol tavaszban él,
csak ide jár vissza
mogorva tél,
még nyáron is fúj,
nyáron is hideg,
egy évszak köt,
akár egy zsineg.