Tudom

A Menny, fent adventre készül,
lent egy pásztor jászolt farag,
szalmát és rongyot keres belé,
szívére terítve fehér damaszt.

Fent az Úr igazítja Fiát,
mikor és hová kell születnie,
mi várja lent, s még lejjebb is tudják,
hogy érkezik meg közénk ide.

A sötét, világi lét fejedelme
elfoglaltatja a szíveket,
ne legyen hely, ne legyen ágy,
világra hozni a Kisdedet.

Felkelnek mind az emberek,
ki jászolt, ki fényes létet készít,
az egyik hajnalcsillagra vár,
a másik hajnalig csillogva szépít.

Ma is élnek hű pásztorok,
s akadnak bukott angyalok,
Jézus meg jön, felveszi sorsát,
hiszem, reményünk felragyog.