Múzsám...

...ó, bár kedvelnélek
úgy, mint régen önfeledten,
felizgatnád bús csendemet,
s hagynál beléd temetkeznem.
Bárcsak tudnék rád gondolva
várni kettőnk magányára,
nem a távoli hangokból
gyűjtögetnék tonnaszámra.
Hiányzol, de már üres
közöttünk az idő: romlott,
megsimítod még kezemet
mégsem ütöm úgy a blattot,
mint amikor megcsókoltál
majd a szavak megszülettek,
mint egy mixer úgy kevertem,
amíg verssé keveredtek.