Megint esett...

Megint esett, tavaszt vártam,
halott fák ágain játszó szelet,
utam palástja szomjazón issza
csatornákból a csorgó vizet.
Folyik a remény a barna földbe,
ha sírnék sem látná senki, senki,
lelkemből a malom zúgását
neked könnyű volt elfeledni.
Hiába törted össze a múltat
szilánkjai még fénylenek,
s ott maradnak az eső áztatta
megtaposott föld felett.