Egyszer talán

Volt, hogy suttogtam halkan,
volt olyan, hogy ordítottam,
kutattam és kibontottam
a nekem címzett szavakat,
olvastam, zúgtam, nem értettem,
visszaszóltam, dédelgettem,
a világgal is hadba menetem
csak megtaláljam magamat.
És azt is, aki sorsa ellen
így menetel
széllel szemben,
zászlóján ég Isten fénye,
viszi és harag nincs szívében.

Ujjaimról izzó szavak
égetik a papírokat,
s már örökre így marad,
egyszer talán megértitek
miért fúj nekem viharos szél,
ha mindenki másnak süt a nap.