Játék és fény

Még mindig szomorú fények gyúlnak
és látom nekem ég ez a fény...
Mondhatom ezt?
Majd vádak érnek,
- de szomorúságom véghez nem ér.
Lehet-e úgy szót írni lapra,
mintha magamnak vallanék,
nevettek tán?
Én lesütött szemmel
eljátszom milyen színes a lét.
Aki nappal is halott álmokat üldöz,
akinek nyomába csak árva lép,
akinek szíve már megnyílni restell,
játsszon csak, mintha...
szivárványt szülne fölé az ég

Egyszer talán

Volt, hogy suttogtam halkan,
volt olyan, hogy ordítottam,
kutattam és kibontottam
a nekem címzett szavakat,
olvastam, zúgtam, nem értettem,
visszaszóltam, dédelgettem,
a világgal is hadba menetem
csak megtaláljam magamat.
És azt is, aki sorsa ellen
így menetel
széllel szemben,
zászlóján ég Isten fénye,
viszi és harag nincs szívében.

Ujjaimról izzó szavak
égetik a papírokat,
s már örökre így marad,
egyszer talán megértitek
miért fúj nekem viharos szél,
ha mindenki másnak süt a nap.

Eső után

A tenger hívott, hittem ketten
meghódítjuk a végtelenséget,
partján álltunk megrekedten,
múltunk vert közénk egy éket.

Sejthetted, a lábam sáros,
erre csak pocsolyák nőnek,
hazám homok, nem kő város,
itt a felhők sárt esőznek.

Oda már nem léptél velem,
alkalmi cipőd drága áru,
e tényeket nyögve nyelem,
lábbelid nem magas szárú.

Nézted amíg elmerültem
az örvények fel-feldobtak,
tűrtem, mint a táncparketten,
mikor talpam alá húztad.

Hiányjelek

Csodavárásból ébredek,
alszik a tűz, a lélek hideg,
nem csalogat a kis gyufaláng,
új tüzet rakni nem túl nyúlánk.

Halkan, szinte észrevétlen
bomlik, mintha alig élne
a gondolat görcsös köteléke,
köddé válik csendesen,
síri mélységben elpihen,
volt és még sincs,
toll nem szalad,
űr a zűrben mi visszamarad,
amik jönnek,
hiányjelek,
támadó fekete sereg,
sehol egy szó, semmi, semmi,
vétek a lapot összekenni,
sem tollvonás, sem folt, sem paca,
kong a papír, s az ember maga.

Valahol

Ámulok, mint csodára ámul
cirkuszban a gyerek,
üresség veszi létem körül,
s nem lelek benne helyet.
Olyan szótlant
ahonnan látni,
nézni egyformán lehet,
ahol a csendes gondolat
elhiszi valamit tehet.
Ahol a hangot nem értik félre,
a szájra nem tapad kéz,
nem intenek le, nem rántanak,
mint harangkötelet a vész,
tűz sem éget, mert

tűz leszek,
parányi gyertyafény,
árnyakkal játszanék
fehér falon
kis repedések erén.