Mint az árnyék...

Mint az árnyék rád tapadtam,
követtelek hajthatatlan,
nap sütött ránk, véled léptem,
senkivel én nem cseréltem.

Elbújt a nap, nem visz senki,
fény nélkül az árnyék semmi,
vagyok, holott nem vagyok,
elmúltam mielőtt meghalok.

Újév reggelén

Istenem, Te látod könnyeim,
imák azok, csendes imák,
szívemből felbuggyanók,
öntöznek bennem egy melódiát,
gyenge lelkem mélyén nyíló
zene a csend, átölel,
szememre rak kis takarót,
ne láthassam a cél közel.

S visz, hol nem volt ingatag
az indulás, az érkezés,
hosszú tisztású éjszakán
megtermett a pihenés,
a kínokat nem ismertem,
most pirosra festik a reggeleket,
mégis kérlek, Istenem,
készíts még nekem ily éveket!