Ősz-idő

Sárosan hideg őszidők jönnek,
egyre súlyosabb titkolt nyomok,
csak magam érzem, ami itt belül
avarom alatt nyomot hagyott.

Milyen szép volt a szőlő szüret,
szilvaéréskor elciberéztünk,
esős időben tűzhelyünk körül
nevetés volt kedves cselédünk.

Kezünk tördeljük ágak helyett,
panaszkodjuk mi nem érthető,
barátot, rokont más otthonokban,
ugyanígy tépázza konok idő.

Egy lépés kéne, nyikorgó zár,
egy-egy lakathoz kulcs, ha volna,
úgy esnénk hófehér szent ölelésbe,
ahogy a tejbe hullik a morzsa.